CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS

2010. május 25., kedd

Ismét a fedélzeten


Bár Petrus még betegállományban van, igazából már ő is kiheverte a lázat, fülgyulladást, náthát. Őszintén szólva, ez a magas lázzal fekszem napokon át program nekem is egész jót tett. Végül is pihentem, mert a dolgos férjem mindent és mindenkit ellátott, kiszolgált, szeretett, etetett, itatott helyettem. Én meg csak néztem őket... :) Ilyenkor egy kicsit kívülről látom azt, amiben szinte mindig aktív résztvevő vagyok.

A láz kiűzött belőlem minden mérget, így most újult erővel vetem bele magam a "rendszer" némi nemű megreformálásába. Például felderítem a sok- sok fölöslegesen gyűlő kacatot, ruhát, bármit és kidobom, odaadom annak, akinek hasznos lehet még. Heti bevásárlólistát készítek az előre kitalált ebédekhez- vacsorákhoz és még sok- sok hasonló dolgot igyekszem rendbe tenni...

Addig nem is nagyon (csak egy kicsit, h a műhely ne érezze magát olyan egyedül) varrok, amíg mindennel el nem készülök. Végül felforgatom a műhelyt is.
Ha mindezzel megleszek, remélem sikerül egy olyan rendszerezettebb életet élnem (élnünk), ahol mindenkinek jut belőlem, magamnak is... és nem influenzába, kimerültségbe, összecsapó hullámokba torkollik egy melósabb időszak.

Bizakodó vagyok. A varrásban a megtervezettség mindig sikert hozott, sőt a tanításban is. Remélem most is... :)

2010. május 20., csütörtök

Kedves Olvasóim

és megrendelőim! Egy kis türelmet kérek azoktól, akik a megrendelésük teljesítésére várnak. Szinte mindennel kész vagyok, csak tegnap délelőtt óta nagyon magas lázzal küzdök, ma voltam képes először felkelni. Tehát nem feledkeztem meg senkiről, csak előbb gyorsan meggyógyulok, kicsi Petrámmal együtt, mert ma ő is ismét belázasodott.

2010. május 17., hétfő

Ez tényleg műbőr

Igen, igen, ez tényleg műbőr. A kommentjeitek segítségével és hatására nyomozni kezdtem és valóban. Amivel én dolgoztam, az bizony műbőr. de még milyen mű...
Csodálkoztam is, amikor beszereztem, ugyanis a kutatást itt Kaposváron kezdtem, ahol 1 méter textilbőrt (így hirdették és a boltban is így nevezték) 4000 Ft körüli áron kínáltak. Ez egyébként reális? Min fél métert kell venni, pontosabban rendelni, két hetet várni. Ha kevesebbet akarok, akkor én fizetem a száll. költséget (3000 Ft), na ekkor azt gondoltam, inkább megnézem máshol.
Hamarosan varrós barátnék segítségével, felfedeztem Pécsett egy bőrös- kellékes boltot, ahol hihetetlen mennyiségben sorakoznak a műbőrök. Megkérdeztem, h textilbőrök-e. Azt mondta hölgy, minden műbőr textilbőr, mert textilre préselik. (Mellesleg a kaposvári kárpitos kellékes kedves úr is ue.-t mondta...)Fele annyiba került, mint az előző helyen, én meg örültem, h no akkor textilbőrt varrok, amiről kiderült, h nem is az. Éljen a tudatlanságom! Gyakran megfogadom, h kritikusabb leszek, de az ember ugye a szakembernek csak hisz...

Most, h a műbőrrel már küzdöttem egyet, a kíváncsiság nem hagy, hogy tegyek egy próbát a textilbőrrel is. Főleg, mert ugye az igazi bőrből van. Ha az infóim nem tévesek. A kérdés már csak az, hol szerezzem be... ha van jó tippetek, szívesen venném.

Ez a műbőr...

vagy ahogyan divatosan nevezni szokás, textilbőr... még most is borsózik tőle a hátam.
Elfogadtam ugyanis egy megrendelést, kizárólag, mert egy kedves (angolos) tanítványom kérte, hogy kedvenc műbőr táskája mintájára készítsek neki egy fehér és egy fekete változatot. Én pedig vakmerően elvállaltam a munkát. Számtalan blogon olvastam, hogy micsoda kezesbárány ez a textilbőr és h, öröm vele a munka. Nos, ez kétségtelen, legalábbis számomra, egészen addig, amíg nem egy egész táskát kell prezentálnom belőle.
Biztosan vannak trükkök és praktikák... vagy bőrvarrógépek, amelyek megkönnyítik a dolgot, de én ezekkel nem rendelkezem. Szóval leméreteztem az eredeti példányt, kiszabtam a részeket, majd pihentettem egy hétig. Ez utóbbi nem feltétlenül szükséges a kielégítő végeredményhez, csak hát ha az ember lánya (én az ember, P. a lánya)megbetegszik ugye, akkor a műhely közelébe sem lehet menni, mert a bár náthás, köhögős és kissé lázas gyermek, az állapota ellenére örömét leli a gépek szálfeszesség állítóinak tekergetésében. Az meg, ugye a gyermeken kívül nem tesz jót senkinek.

Tehát pihentettem a kiszabott részeket egy hétig, szombaton reggel azonban megérkezett a felmentősereg a szüleim személylében és magukkal vitték egy kis tavaszolásra, a már egészségét visszanyert, de még mindig nyűgös, hisztis kedvében leledző Petrát. Reméltük, h alszanak majd az éjszaka... de most már utólag tudjunk, h nem aludtak sokat. Mindegy. én legalább kialudtam magam, a szüleim pedig megtudták, mivel töltöttük itthon az elmúlt hetet.

Na, és ekkor kínálkozott néhány óra, amikor elkövethettem a fent említett táskák egyikét. Megküzdöttem vele. A műbőr egy nyúlós, ugyanakkor rideg anyag, műanyag szaggal. Elkészült a bélés, egy cipzáros és egy nyitott zsebbel, a táska elején lévő nagy zseb, ami szintén cipzárral záródik. Meglepő módon, a táskazáró nagy cipzár bevarrása már felüdülés volt. A közelgő befejezés némileg feldobott.



Végül elkészült. Felakasztottam a hálószobánkba, hogy megbarátkozzak vele, miközben este nézegettem. Valamennyire sikerült, de az biztos, hogy nem váltok profilt és kezdek el műbőr táskákat varrni.

Amúgy mindene megvan, igyekeztem pontosan dolgozni, talán mondhatom mutatós lett, de annyira nem az én világom...

A feketével nem tudom, h megküzdjek- e. Itt áll kiszabva. Még alszom rá egyet- kettőt.

alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5472155735628952642" />

Szintén szombaton este, Marcimmal levezetésként varrtunk egy rakérát és eklezdtem egy rakétás párnát. Azóta a rakétával (is) alszik. Annyira kedvesek a gyerekek, minden apróságnak, amit készítek nekik, úgy tudnak örülni :))). Ezért érdemes.

Ági

2010. május 14., péntek

Megmutatom...





a filc leveles fás válltáskát, immár teljes valójában. Ez a táskám csak egy fület kapott. Egyszerűen csak azért, mert most először jutottam hozzá az ilyenféle fülhöz való fém csúszkához és nem bírtam ki, hogy kipróbálatlanul hagyjam. Persze, mivel ez a táska várt éppen fülre, áldozatul esett.



Ez a helyes babatakaró egy kedves foltvarró ismerősöm munkája én csak a szabad gépi tűzés részét követtem el. Remélem nem bánod Emi, hogy megmutatom! Ez már a többedik takaró, amit rendelésre tűztem. Nagyon izgalmas dolog, amikor nem saját alkotás kerül a kezembe és a tűzéssel megpróbálom még inkább kiemelni a mintákat, formákat. Mire elkészül egy- egy darab, úgy érzem egy kicsit mindegyikben én is benne vagyok. :))) Örülök, hogy ezzel is hozzájárulhattam az alkotások teljességéhez.

Szép napot mindenkinek és igazi tavaszi hétvégét!

2010. május 13., csütörtök

Ruhácsaka a leánynak...



aki a nap nem alvással töltött részében megszámlálhatatlan sokszor teszi fel a számára jelenleg legégetőbb kérdést: "MI EZ ?" Közben szemöldök felemel, szem elkerekedik, homlok ráncol... :) Nemcsak neki, lassan már nekem is. Hogy a kérdésnek még nagyobb nyomatékot adjon, mutató ujjával a céltárgyra, vagy annak irányába bök. Ha a szó max 3 szótag és ki tudja mondani, akkor ismétli, ha nem, akkor annyit mond "ahaaaa", vagy "nem jó". Hát kérem így tanulgatjuk mi a magyar nyelvet. No, meg más nyelvet is, mert, én nem tudom honnan, de egyik reggel, egyszer csak megszólal a gyermek a hátsó ülésen: "Áná, leccgó kámon menünk". Azóta ezt kórusban mondják a nagyobbal reggelente...mert akkor az első alkalommal úgy megörültem neki és ezért nagyon hálásak. Az érdekes, hogy nem tőlem hallották. Tanítok nekik szavakat, néha énekelünk, mondókázunk, de ezt valahonnan máshonnan gyűjtötte be. Ami pedig még meglepőbb, hogy jókor használta...



A kötényruha maradékokból készült, talán kicsit "zsúfoltra" sikerült, de majd a következőn finomítok.

Készül egy táska is, egyelőre ennyit mutatok belőle, holnap remélem a többi részét is.



Addig is kellemes öltögetést, munkát mindenkinek és jó vasalást magamnak :).

2010. május 3., hétfő


Nem, nem a "szidjuk együtt Colettet" volt a célja a fenti bejegyzésnek. A sok- sok saját igazát elég durván kifejező vélemény volt leginkább az, ami felhúzott. Azóta napok teltek el, bennem is helyükre kerültek a dolgok. Tisztábban látok, mint amikor a fenti bejegyzés született. Mivel ez itt egy napló (is), kitörölni semmit nem fogok, ez is az én gondolatom volt, abban a pillanatban, amikor a leginkább sértettnek éreztem magam. A történtek pedig a vihar elültével éreztetik jótékony hatásukat. Talán furcsa, amit írok, de nagyon sokat gondolkodtam, a varráson, a vállalkozásomon, a döntéseimen, tanítsak (mert eredetileg nyelvtanár vagyok) vagy varrjak... engem mindebben előrébb vitt. No, nem a szitkozódó bejegyzések, bár azokból is olvashatunk, magunkról, a másikról... előrébb vitt, vagy inkább közelebb a lényeghez. Bármilyen hatás ér bennünket, reakciónk a saját, aktuális lelkiállapotunkat tükrözi. A kishitűség, ami állandó ellenfelem, ismét csőbe húzott...
Köszönöm mindannyiótoknak a kedves, biztató szavakat, nagyon jól estek, de azt hiszem a legfontosabb, hogy önmagunkból tudjunk merítkezni. Bizalmat, önbizalmat, mindent, ami az élethez kell.:)))

Ági