CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS

2011. június 21., kedd

Kedd kedvence


A variációk egy formára táskáim következő darabja ez a finom, apró virágos táska, amit nevezhetnék akár tűfalónak is, mert a hűségesen tűző Singerem tűjét  háromszor  kényszerítette térdre. Szó szerint térdre, mert el ugyan nem tört a tű (azonnal), de meggörbült úgy, mintha letérdelt volna. Igazából nem tudom mi volt a baj, van több ötletem is, de egyikben sem vagyok biztos. A 4. tűvel sikerült aztán csiga lassan befejezni a tűzést. A következő táskánál olyan óvatos voltam, amilyen még talán soha, állandó készenlétben, a csattanásra várva, de nem történt semmi. Ki érti ezt? A tűtörős anyag elég rugalmatlan, merev, szerintem túlkezelt (festett), hát nem tudom. Lehet, hogy ez volt a baj. Végül azért szép kis darab lett belőle. Szerintem legalább is.


A dísze, a szalagos filces, gombos virág, hirtelen ötlettől vezérelve született, ott volt a szalag, előtte láttam a varrógép mellett egy ottfelejtett filcdarabot... ennyi elég is volt. A szalagot gyorsan feldaraboltam, a filcből kört vágtam és már szaladtam is a varrógéphez. Nálam az ötletek hirtelen, néha váratlanul születnek. Mostanában  már tervezni is szoktam, főleg formát, de a részletekben a spontaneitás meghatározó.



Szép napot mindenkinek!


Ágó

2011. június 20., hétfő

A mai kedvenc

Mára ez a kedvenc jutott. Az anyaga egy nem szokványos boltban vett észre, vagy fordítva, aztán már nem volt mint tenni, tudtam, hogy ebből ismét táska lesz.


A formája a napokban készült - készülő darabokhoz hasonló, de hiába az azonos szabásminta, végül mindig teljesen más végeredmény. más hangulat kerekedik belőlük. Ez a mai, pont olyan mint a mai kedvem volt. :)))



A holnapi szolidabb lesz... a táska, a kedvem remélem nem.



Néhány hét múlva egy kertes házba költözünk, amit már mindannyian nagyon várunk, csak az a bökkenő, hogy a  mostani szomszésainkkal olyan jól összebarátkoztunk, hogy azt hiszem hiányozni fognak. A ház, ahol most még lakunk gangos, a bejárati ajtónk pedig egész nap nyitva van, amikor itthon dolgozom. Kint a szomszéd gyerekek játszanak, néha bekukkant a szomszédasszony (aki hozzánk hasonló korosztály, csak olyan idilli így leírni ezt a mondatot), néha én szaladok ki, táskakifordítás közben, ami mindig okot ad egy kis eszmecserére... szóval olyan jó. Igízából én soha nem voltam nagy szomszédoló, de rá kell jönnöm, hogy milyen jó és hasznos tud lenni, ha az ember lánya, meg a fia, meg a gyerekei beletenulnak, hogy szomszédolni milyen jó is lehet. Hamarosan új ház, új szomszédok, új környék és ez a nem igazán ránk szabott belvárosi életmód is változik majd... nagyon bizakodunk.


Ágó

2011. június 17., péntek

Annának,


aki mindig is Anna volt, de most már meg is keresztelkedett. A keresztelőjére pedig tőlünk ezt a falvédőt kapta.



A kép nem sikerült igazán jól, élőben szebb a varromány.
Az eredeti elképzelés szerint ezeket a színeket, jószágokat és dolgokat szerettem volna szépen felapplikálni, majd tűzni. A tervezéskor nem tűnt olyan macerásnak a dolog, de meg kell mondjam, ha nem adottak a megszokott körülmények és alapanyagok, engem bizony többször kiver a víz munka közben.
A vásznakat egy "normál" boltban vettem, a minőségük a beavatás után kétségbe ejtő volt. Úgy tűnt, mintha eredetileg ki lettek volna keményítve egy kicsit, hogy legyen tartásuk. Hát, kimosva elég kevés maradt nekik. Fogytán voltam a két oldalas ragasztónak is, ami szintén jól látszik a képen és végül a háztartási gépemmel tűztem, legalább kétszer annyi ideig, mint azt a tűzésre specializált gépemmel tettem volna. Mert, hogy a varrás egyik városban történt, a gép a másikban van...



Szóval, nem mentegetőzöm, de szebbre szerettem volna elkészíteni, nagyon sok munka van benne, ami rendszerint meghozza a várt eredményt, ez most talán a kivétel. Persze a hozzá nem értő szem számára tetszetős, a suszter meg csak a hibákat látja a cipőn.



Tanulság, 
1. álljak neki időben (ezt most valaki másra kenem, aki nem nyaggatott elég rég óta az ötlettel...:));
2. ha a Tótágas nem abban a városban van, ahol én, akkor jusson eszembe, hogy már rendenli is lehet a webáruházukból, ahova Ti is feltétlenül nézzetek be. Én maximálisan elégedett vagyok mindennel, amit eddig náluk vettem, bár még nem rendeltem tűlük a neten, de abszolút megbízhatónak tartom őket. Szóval, ha valami tetszik, csak rendeljetek bátran a webáruházukból. Én maximálisan elégedett vagyok mindennel, amit eddig náluk vettem, bár még nem rendeltem tűlük a neten, de abszolút megbízhatónak tartom őket. (Foltmester Webáruház)




Minden esetre nagyon nagy szeretettel varrtam és ez most itt igazán a lényeg.
Használd egészséggel kicsi Anna!


Ágó

2011. június 3., péntek

Az első fecske


Pontosabban táska,. ami elkészült a sok- sok dologból, ami megvalósításra vár. Olyan hamar elkészült, hogy magam is csodálkoztam.

A táska felépítését tekintve, most a 4 réteget másként dolgoztam össze, mint általában. Ahogy azt a többi táskámnál láthattátok, általában a külső anyagot tűzöm, szeretek azzal díszíteni, csak akkor nem tűztem eddig, ha az anyag olyan mutatós volt önmagában is, hogy túl soknak éreztem rá még a tűzést is.
Ennél az anyagnál, viszont hiába kezdtem bele a kukacolásba, az anyag összerándult, rémes lett az eredmény. Azt hiszem ez a fehér nyomott minta teszi túl merevvé, meg egyébként is, bár pamunként vettem, nagyon úgy tűnik, műszál is van benne.

Szóval a tűzés belülre került, a bélést, a vliest és a merevítőt dolgoztam össze vele. Ez a hármas nagyon szép tartást ad a táskának.Most először használtam műanyag cipzárt is, majd meglátjuk, hogy bírja. Minden esetre nakem nagyon tetszik.


A virágok pedig egy állásinterjú előtt készültek, különösebb tervezés nélkül. Jó, jó, én is tudom, ... de ezek most ilyenek.
A táska méretei: magasság: 25 cm, szélesség: 32 cm, mélység: 8 cm, a füle: 60 cm hosszú. Masszív, kényelmes, jól pakolható, de még nem a "malaclopó" kategória. A legszínhelyesebb kép az utolsó előtti. Itt éppen vihar van és sötét. De nem tudtam holnapig várni... :)


Szép hétvégét mindenkinek!

Ági

2011. június 2., csütörtök

"Az elhatározás


csak a kezdet. Az embert, amint határoz, nagy erejű áramlat ragadja el és olyan helyre sodorja, ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott...


A pásztorfiú nem tudta, mi az a személyes történet.

- Az, amit mindig is csinálni akartál. Fiatal korában mindenki tudja, mi a Személyes Története. Akkor minden világos és lehetséges, s az emberek nem félnek attól, hogy álmodjanak, és akarják mindazt, amit az életben szívesen csinálnának. Ahogy azonban telik az idő, valamiféle titokzatos erő igyekszik bebizonyítani, hogy a Személyes Történetet megvalósítani nem lehet.

Az öregember beszéde nem volt túl világos a pásztorfiú számára. De meg akarta tudni, mi az a "titokzatos erő". 
- Ezek olyan erők, amelyek rossznak tűnnek, de valójában megtanítanak arra, hogyan valósítsd meg Személyes Történetedet. Fölkészítik a lelkedet és az akaratodat, mivel ezen a bolygón egyetlen nagy igazság létezik: 
legyél akárki, csinálj akármit, ha valamit igazán akarsz, az azért van, mert ez a kívánság a Mindenség lelkében született meg. Az a te küldetésed a földön.

A Világlélek az emberek öröméből táplálkozik. Vagy a bánatból, az irigységből és a féltékenységből. Az ember egyetlen kötelessége, hogy beteljesítse a Személyes Történetét. Minden egy. És ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad.”







                                                                                                                                                                Paulo Coelho